Intézetünk története

     A testnevelő tanárképzés a szakemberképzésnek az a területe, amely rendkívül mostoha körülmények között indult el 1948-ban mellékszakként - Jillek Emil vezetésével. A mellékszak azt jelentette, hogy két fő szaktárgy mellett harmadik (de a főszakoknál lényegesen kisebb óraszámú) szakként lehetett választani. Felvételi vizsga nem volt. Jelentkezésre az előképzettség, hajlam, rátermettség és a testnevelés iránti rokonszenv ösztönözte az első testnevelés szakos hallgatókat. A szak idejében a 3 éves képzési idő alatt az összes testnevelési órák száma 312 volt, heti 4 óra testnevelés és ehhez kapcsolódott 2 óra néptánc. Negyedévenként 52 órából 12 óra elmélet és a többi gyakorlati óra volt.

    Jelentős változást hozott az 1950/51-es tanév, amikor a testnevelés fő szakká lépett elő. A szakpárosítás testnevelés-biológia, valamint testnevelés-ének-zene. Az utóbbi (ének-zene) hibás döntés eredménye volt. Ezeknek a szakoknak az összekapcsolását semmi sem indokolta. Az 1950-ben bevezetett 2 éves képzés 1954-ig tartott. Ez idő alatt legjelentősebb változás az előző 312 órával szemben a testnevelési szakképzésre fordított 433 óra. A tanszéki oktatói létszám is 5 főre emelkedett, az 1951/52-es tanévben a felvett hallgatók létszáma 60 fő volt. Ebben az évben vette kezdetét a levelező képzés, ahol a felvételi létszám 30 fő volt.

    Az időszak legjelentősebb előrelépése a magasabb óraszám bevezetése, hátránya viszont, hogy a 2 évre leszűkített képzési idő, mely fékezte a valóban igényes általános iskolai tanárképzést.

    1952/53-ban a testnevelés önálló fő szakká lépett elő. Kétségtelen, hogy az önálló főszakkal életbe lépő szigorúbb felvételi vizsga - ami már elve bizonyos fokú szelekciót eredményezett - továbbá a magas szakmai óraszám, a figyelemnek, a tanulásnak egyetlen szaktárgyra való koncentrálása magasabb fokú képzési eredményt hozott; de az semmiképpen sem állt arányban azzal a hátránnyal, amit általános iskolák reális szükségleteitől való elrugaszkodás jelentett. Az önálló főszak óraszáma a négy félév alatt összesen 1005 volt. Ez a "mellék" szak óraszámának több mint háromszorosa, a kétszakos testnevelési óraszámnak pedig több mint kétszerese.

    1954 őszén kétirányú változás következett be. Az egyik a főiskolák egész képzési rendszerére vonatkozott: bevezették a hároméves képzést, ami kétségtelenül az első fontos lépés volt a tényleges főiskolai fokú tanárképzés megvalósítása szempontjából. Ugyanakkor az 1954/55-ös tanév végén megszüntették a budapesti főiskolát azzal az indoklással, hogy az általános iskolai tanárképzés túlméretezett, és mert az elsősorban falun jelentkező tanárhiány pótlását a három vidéki főiskola is el tudja látni.

    A profilozás eredményeképpen egyetlen főiskolára, a pécsire koncentrálódott a testnevelő tanárképzés - kétszakos formában. A hároméves képzés keretében a testnevelési szakórák száma 879 volt. A csökkenés okozta hátrány azonban jóval kisebb volt, mint az az előny, amit a kétszakosság és a hároméves képzés jelentett az általános iskolai tanárképzés alapvető szempontjainak szemszögéből.

    A tanterv kísérő utasítása feladatként adta az államvizsga tematikájának kidolgozását, a testnevelési tárgyak programjának átdolgozását.

     A hároméves, kétszakos képzés tartalmában és szerkezetében is új formát jelentett. A képzési rendben először jelentkezett a szakdolgozati követelmény. A hallgató köteles volt szaktárgya egyikéből vagy pedagógiából szakdolgozatot készíteni. Ez a tanterv tette lehetővé először, hogy a tanszék saját hallgatói részére speciálkollégiumot, más hallgatók számára fakultatív kollégiumot hirdesse. 1955-ben Jillek Emil helyére Dr. Kálmánchey Zoltán kerül tanszékvezetőnek. Az 1959/60-as tanévben - figyelembe véve a kisiskolák nagyfokú tanárigényét és a szaktanári alkalmazás lehetőségeit - 4 éves, 3 szakos képzést léptettek életbe. Ez úgy értékelhető, hogy amennyire előnyt jelentett a képzési idő felemelése 4 évre, annyira hátrányosnak bizonyult a három egyenértékű szakterületen azonos értékű helytállást megkövetelni. A háromszakos képzés csak átmeneti megoldásnak számított. 1964/65-ös tanévtől áttértek a 4 éves 2 szakos képzésre. Ebben az időben nyílik lehetőség a főiskola keretein belül az edzőképzésre is.

    Dr. Kálmánchey Zoltán vezetése alatt a testnevelés- és sporttudomány helye és szerepe stabilizálódott, országos elismerést nyert, melyet személyes munkája és a kollégáival szemben támasztott követelményekkel alapozott meg.

     1981-ben Dr. Szigeti Lajos lett a tanszék vezetője. Vezetése alatt a társintézményekkel való kapcsolatfelvétel indul meg. A Pécsi Orvostudományi Egyetem neves tanárai kapcsolódnak be az orvosi tárgyak oktatásába és lehetőség nyílt a szélesebb körű kutatásra is. A tanszéken az oktatói létszám bővült és előtérbe került a kutatás, illetve publikálás, valamint a tudományos minősítések megszerzése. Dr. Szigeti Lajos közvetlen kapcsolatot épített ki a Magyar Testnevelési Egyetemmel, előkészítve a tanszék intézetté válását, valamint az egyetemi testnevelő tanárképzést. Eredményeként 1985/86-os tanévben beindult az egyetemi szintű levelező kiegészítő képzés a MTE kihelyezett tagozataként.

     1989-ben a tanszék vezetését Dr. Vass Miklós vette át. Követve elődje útját az egyetemi képzés beindításán dolgozott tovább. A tudományegyetemi környezet előnyeit kihasználva lehetőséget teremtett a specializálódásra, a sportszakemberképzés egyéb területeinek megalapozására (sportjog, sportmenedzsment).

     1990-ben létrejött a Testnevelés- és Sporttudományi Intézet. Igazgatója Dr. Nádori László a sporttudomány hazánkban legelismertebb képviselője. Az intézet belső tagozódása két fő részre oszlott: - Testnevelő Szaktanárképző és Továbbképző Tanszék. Vezetését továbbra is Dr. Vass Miklós látta el. - Általános Testnevelés Tanszék. Vezetésével Dr. Kissné Dr. Bársony Ilonát bízták meg.

    1992-ben az Intézetünkben elkezdődhetett a nappali tagozatos egyetemi szintű testnevelő tanárképzés. Így ez az országban a második olyan intézmény, amely a régi hagyományokra épülő Testnevelési Egyetem után egyetemi diplomát adhat ki.

     A regionális kapcsolatok erősödnek. Kaposváron kiegészítő főiskolai testnevelő tanárképzés indul be a levelező formában a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem TTK Testnevelés- és Sporttudományi Intézet kihelyezett konzultációs központjaként. 1993-ban az Általános Testnevelés Tanszék vezetését Dr. Prisztóka Gyöngyvér veszi át. 1994-ben Dr. Vass Miklós kap megbízást az intézet igazgatására és továbbra is tanszékvezető marad.

    A hallgatói létszám bővülésével nőtt az oktatói létszám is. Növekedett a minősített oktatók száma, bővültek a külkapcsolatok is. 2001-ben beindult a kreditalapú képzés, mely a kiadott diploma ekvivalenciáját könnyítette.

     2005-ben Dr. Herlicska Károly megbízott intézetigazgatóként és tanszékvezetőként dolgozott 2006 decemberéig. Ebben az időszakban történt az intézet teljes tudományos-oktatási struktúrájának átalakítása. A felsőoktatásban bekövetkezett kihívások - főként a bolognai típusú kétciklusú képzés - indokolta a változtatást. Az egyes tanszékek profiltisztítása, a hatékonyság növelése, az oktatók szakmai fejlődésének és előmenetelének elősegítése és nyomon követése, s ezáltal az akkreditációs erő növelése érdekében történt az eddig háromból öt tanszék kialakítása. 2006-tól a kétciklusú képzésnek megfelelően, testnevelő-edző, sportszervező, illetve rekreáció szakon indult meg a BSc képzés.

     2007-től Dr. Rétsági Erzsébet vette át az Intézet irányítását megtartva tanszékvezetői megbízatását is. Vezetésével a testnevelő tanári "M" és a rekreáció "M" szak akkreditációs eljárása pozitív eredményt hozott, így elindulhatott mindkét terülten az egyetemi szintű képzés.

     2011-től Dr. Józsa Rita egyetemi tanár személyében új igazgató került az intézet élére. Az utóbbi években megerősödött a kutatási és publikációs tevékenység és több kollégánk ért el tudományos fokozatot.

    Jelenleg a Testnevelés- és Sporttudományi Intézet oktatói, hallgatói létszáma a TTK-n az egyik legnagyobb. A szakmai elismerés egyik formájaként az Intézet oktatói közül többen kaptak szerepet a kar vezetésében.